A pályádon főként a hősszerelmes szerepek dominálnak. Mi vonzott mégis ehhez a nagyon szélsőséges Fantomhoz?

Épp ez, a kihívás. Valóban, eddig a szerepeim nagyrészt hősszerelmes, pozitív, jólelkű, fiatal férfiak voltak. A Fantom pedig egy nagyon különleges karakter, lelkileg is, testileg is. Ennek az embernek a sérült lényét eljátszani egy darabban, két és fél óra alatt megmutatni az összes színét az ő lelkének… Ez nagy kihívás volt. A másik pedig darab a meséje. Amint látjuk, a mai világban nagyon sok jó musicalt bemutatnak, de ez a darab mindig is csoda marad, egy legek musicalje, mert ez a történet megfogja a nézőket. Napjainkban szinte csak a terror van körülöttünk és a rossz hírek; s olyan jó bejönni egy ilyen szép zenéjű, mély érzelmeket boncolgató előadásra. Amin egy kicsit könnyezni lehet, egy kicsit nevetni - amikor az igazgatók viccelődnek –; ebben a darabban nagyon-nagyon sok mindent kap a néző. Óriási kihívás volt; fiatal korom ellenére is, bár a Fantom korára igazán sehol nincs utalás az eredeti műben sem. Igazából hogyha valaki eljátssza, és a közönség elhiszi, akkor lehet huszonéves is, harmincéves is; szerintem kortalan szerep. Mindenesetre nagyon nagy élmény, hogy eljátszhatom – remélem, jól is -; és úgy érzem, a közönség is szeret ebben a szerepben.

Ennyi előadással a hátad mögött, gondolom, azért már egész másként tekintesz erre a szerepre, egész másként játszod, mint például a bemutatón.

Igen, mert minden előadás egy picit más kell, hogy legyen. Egyrészt mi se unjunk bele, és nekünk is minden este új kihívás legyen. Az alapdolgok azért adottak, de azon belül a színészi játékban, énekben, mindig lehet egy kicsit újítani. S ha mindig csak egy kicsit teszek hozzá, egy év alatt, azt is lehet mondani, hogy kicserélődik egy-egy dal, vagy dallam. Tehát mindenhol csak egy kicsi változtatás, a végére az egész dalt befolyásolja. S bátrabb is lettem. Amikor bemutattuk a darabot, egy kicsit nyomasztott az a teher, hogy ez a darab tizennyolc éve megy Londonban, a világon az egyik legtöbbet játszott musical, a legtöbb nézővel. Nagyon sokan láthatták külföldön az itteni nézők közül is, tehát van egyfajta elvárás, maximumra törekvés a nézőkben is, hogy itt most valamiféle csodát fognak látni. Úgy kimenni a színpadra, hogy ennek megfeleljünk, az mindig nyomást gyakorol az emberre, de ahogy telt az idő - most már több mint két éve megy – bebizonyosdott, hogy szeretik a nézők. Sokan visszajárnak, megnézik más szereposztásban is. Lassan elhittem hogy jól áll nekem a Fantom, és sikeres lehetek benne. S azért ez mindig ad egy olyan pluszt, amitől még bátrabb és még energikusabb lesz a játék.